Rovar és rágcsáló fóbiáról

...hogy miért is nem oldja meg ezt a problémát, ha a szakember "irtást" végez.

Fóbiáról, elsősorban a rovarfóbiáról, sajnos napjainkba rohamosan terjedő embervért szívó ágyi poloska probléma miatt is, fontosnak tartottunk itt említést tenni.

A fóbiák tartós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározott külső helyzetekre adott válaszként, amilyen például a magasból való lenézés, esetleg egy macska vagy rovar jelenléte. A fóbiások kerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, vagy nagy szenvedések árán viselik csak el azokat. 

A népesség egy kisebb, túlérzékeny csoportjából az ízeltlábúak (ritkábban a rágcsálók) kóros (pszichés) jelenségeket válthatnak ki, melyek:

− szorongás, beteges félelem (fóbia),

− érzékcsalódás (hallucináció), illetve

− képzelődés (téveszme)

formájában jelentkezhetnek.

Korábban ezt összevontan inszekto/entomofóbia elnevezéssel jelölték. Napjainkban már az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakat a fenti felosztásnak megfelelően tárgyalják. Az egyes jelenségek közötti különbségek ismerete a megfelelő segítségnyújtás, a kezelés miatt kiemelt jelentőségű.

Bármely forma előfordulásakor hitelt érdemlően meg kell győződni arról, hogy a panaszok hátterében egészségügyi kártevők valóban nem fordulnak elő! Kártevőirtást végezni fóbiás személynél nem etikus! Itt persze nem csak anyagi szempontokra gondolunk, hanem arra is, hogy a "beteg" személyt nem szabad tévhitében tovább erősíteni, mert az betegségét súlyosbítja.

A kártevőmentességben való meggyőződésben az egészségügyi kártevőirtással foglalkozó szakembereknek igen fontos szerepe van, mivel ismerik a rovarok életmódját, biológiai sajátosságait. Gyakran már a telefonos beszélgetés második mondatánál is tudja a gyakorlattal és jó szimattal bíró kártevőirtó, hogy fóbiás a megrendelő. 

Szorongás, beteges félelem (inszekto/entomofóbia)

A jelenséget tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemzi. A beteg irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől, illetve ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére. A szorongás gyakran annak ellenére is fennáll, hogy a beteg felismeri, félelme túlzott és teljesen indokolatlan. A fóbia gyakran olyan ízeltlábúakkal szemben is kialakul, amelyekkel a betegnek korábban valódi kapcsolata nem volt. A jelenség napjainkban fokozódó mértékben észlelhető, mert a kártevők vélt vagy valós ártalmát a tömegtájékoztatás eszközei (például TV, rádió, internet) jelentős mértékben felerősítik. A félelem megszüntetése érdekében célszerű az ártalmatlan illetve a valóban ártalmas ízeltlábúakról megfelelő információt adni. Itt utalnék blogunk, illetve weboldalunkon is található, egyéb információkra, módszertani levelekre.

Érzékcsalódás (hallucináció)

A jelenség rendszerint egy-egy személynél alakul ki és rendszerint korábbi,valamilyen ízeltlábú által előidézett ártalomra (például. korábban elszenvedett rovarcsípésre) épül. Kialakulásának alapja lehet más megbetegedés (pl. cukorbaj, allergia, bőrgombásodás, vitamin vagy ásványi anyag hiánya stb.) kísérő jelenségeként fellépő bőrviszketés is. Jellemző, hogy a beteg testének felületén, esetleg bőrében szúrásokat, csípéseket, égő, bizsergő érzéseket és viszketést kiváltó ízeltlábúakat (pl. tetvet, bolhát stb.) érez. Vizsgálatkor a test különböző részein horzsolásos hámhiányok vagy hegek fedezhetők fel. A horzsolások oka az intenzív vakarás, a hegeket viszont valamilyen éles szerszám (pl. kés, csipesz, olló stb.) okozza, amelyet a beteg az ízeltlábú bőrből való „eltávolításához” használt. A bőrön elvétve égésnyom is fellelhető, amikor valamilyen vegyi anyagot (pl. savat, lúgot) alkalmaznak a vélt parazita „elölésére”. A jelenség nem ritka a kábítószerrel (főleg heroinnal) élő embereknél. 

A betegek kártevőirtással foglalkozó szakembert hívnak fel, de sokszor jelennek meg az ÁNTSZ intézeteiben, illetve a bőrgyógyászati szakrendelésen.

A kártevőirtással foglalkozó korrekt szakember – ha meggyőződött arról, hogy nincs valós kártevő ártalom (!) – feltétlenül kerüli a rovarirtószer használatát.

Az „irtás” elvégzés ugyanis nemcsak etikátlan, hanem a betegséget is súlyosbítja, és mivel a kérdést nem oldja meg, ezért folyamatos reklamációkhoz vezet. Akkor jár el helyesen a kártevőirtó szakember, ha közli hogy problémájával elsősorban szakorvost, bőrgyógyászt kell felkeresni.

Képzelődés (téveszme)

A jelenség kialakulása mögött tényleges környezeti ingerek vannak, amelyeket a beteg helytelenül értelmez, és azokat gyakran valamilyen ízeltlábúnak tulajdonítja, amelyek megcsípi, esetleg „megfertőzi” nem-csak önmagát, hanem családtagjait vagy munkatársait is, társasházak esetében szomszédjait. A jelenség azonban minden külső inger nélkül is felléphet, rémkép formájában rögzülhet, végső esetben téveszmék kialakulásához vezethet. Leggyakoribb tünete a hangyamászás vagy szúrások érzete, viszketés és az ezt követő bőrgyulladás. Az érzékcsalódás gyakran halmozottan, a családra vagy munkatársakra vonatkozóan is előfordulhat. Amennyiben a tüneteket különféle környezeti hatások (például. unalmas vagy monoton munka, túlzott munkahelyi elvárások, határidők stb.) váltják ki, a téveszme megszüntetése, illetve a tünetek csökkentése komplex (munka vagy foglalkozás-egészségüggyel is foglalkozó orvos bevonását igénylő) feladat, amely ennek ellenére is igen gyakran marad megoldatlan.

Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy a betegeket bőrgyógyász vagy pszichiáter kezelje.

A bőrgyógyászok azzal érvelnek, hogy mindhárom jelenség (a szorongás, a hallucináció és a téveszme) kezelésében a pszichiáterek jobban képzettek. A betegek azonban – természetükből adódóan – az elmeorvosi szakrendeléseket messze elkerülik, és inkább nem kezeltetik magukat. Ezért kedvezőbb, ha a bőrgyógyász kér a pszichiátertől szakvéleményt és a kezelést annak figyelembe vételével folytatja.