Translate

2013. december 7., szombat

Rovar és rágcsáló fóbiáról

...hogy miért is nem oldja meg ezt a problémát, ha a szakember "irtást" végez.

Fóbiáról, elsősorban a rovarfóbiáról, sajnos napjainkba rohamosan terjedő embervért szívó ágyi poloska probléma miatt is, fontosnak tartottunk itt említést tenni.

A fóbiák tartós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározott külső helyzetekre adott válaszként, amilyen például a magasból való lenézés, esetleg egy macska vagy rovar jelenléte. A fóbiások kerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, vagy nagy szenvedések árán viselik csak el azokat. 

A népesség egy kisebb, túlérzékeny csoportjából az ízeltlábúak (ritkábban a rágcsálók) kóros (pszichés) jelenségeket válthatnak ki, melyek:
− szorongás, beteges félelem (fóbia),
− érzékcsalódás (hallucináció), illetve
− képzelődés (téveszme)
formájában jelentkezhetnek.

Korábban ezt összevontan inszekto/entomofóbia elnevezéssel jelölték. Napjainkban már az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakat a fenti felosztásnak megfelelően tárgyalják. Az egyes jelenségek közötti különbségek ismerete a megfelelő segítségnyújtás, a kezelés miatt kiemelt jelentőségű.

Bármely forma előfordulásakor hitelt érdemlően meg kell győződni arról, hogy a panaszok hátterében egészségügyi kártevők valóban nem fordulnak elő! Kártevőirtást végezni fóbiás személynél nem etikus! Itt persze nem csak anyagi szempontokra gondolunk, hanem arra is, hogy a "beteg" személyt nem szabad tévhitében tovább erősíteni, mert az betegségét súlyosbítja.

A kártevőmentességben való meggyőződésben az egészségügyi kártevőirtással foglalkozó szakembereknek igen fontos szerepe van, mivel ismerik a rovarok életmódját, biológiai sajátosságait. Gyakran már a telefonos beszélgetés második mondatánál is tudja a gyakorlattal és jó szimattal bíró kártevőirtó, hogy fóbiás a megrendelő. 

Szorongás, beteges félelem (inszekto/entomofóbia)
A jelenséget tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemzi. A beteg irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől, illetve ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére. A szorongás gyakran annak ellenére is fennáll, hogy a beteg felismeri, félelme túlzott és teljesen indokolatlan. A fóbia gyakran olyan ízeltlábúakkal szemben is kialakul, amelyekkel a betegnek korábban valódi kapcsolata nem volt. A jelenség napjainkban fokozódó mértékben észlelhető, mert a kártevők vélt vagy valós ártalmát a tömegtájékoztatás eszközei (például TV, rádió, internet) jelentős mértékben felerősítik. A félelem megszüntetése érdekében célszerű az ártalmatlan illetve a valóban ártalmas ízeltlábúakról megfelelő információt adni. Itt utalnék blogunk, illetve weboldalunkon is található, egyéb információkra, módszertani levelekre.

Érzékcsalódás (hallucináció)
A jelenség rendszerint egy-egy személynél alakul ki és rendszerint korábbi,valamilyen ízeltlábú által előidézett ártalomra (például. korábban elszenvedett rovarcsípésre) épül. Kialakulásának alapja lehet más megbetegedés (pl. cukorbaj, allergia, bőrgombásodás, vitamin vagy ásványi anyag hiánya stb.) kísérő jelenségeként fellépő bőrviszketés is. Jellemző, hogy a beteg testének felületén, esetleg bőrében szúrásokat, csípéseket, égő, bizsergő érzéseket és viszketést kiváltó ízeltlábúakat (pl. tetvet, bolhát stb.) érez. Vizsgálatkor a test különböző részein horzsolásos hámhiányok vagy hegek fedezhetők fel. A horzsolások oka az intenzív vakarás, a hegeket viszont valamilyen éles szerszám (pl. kés, csipesz, olló stb.) okozza, amelyet a beteg az ízeltlábú bőrből való „eltávolításához” használt. A bőrön elvétve égésnyom is fellelhető, amikor valamilyen vegyi anyagot (pl. savat, lúgot) alkalmaznak a vélt parazita „elölésére”. A jelenség nem ritka a kábítószerrel (főleg heroinnal) élő embereknél. 

A betegek kártevőirtással foglalkozó szakembert hívnak fel, de sokszor jelennek meg az ÁNTSZ intézeteiben, illetve a bőrgyógyászati szakrendelésen.

A kártevőirtással foglalkozó korrekt szakember – ha meggyőződött arról, hogy nincs valós kártevő ártalom (!) – feltétlenül kerüli a rovarirtószer használatát.

Az „irtás” elvégzés ugyanis nemcsak etikátlan, hanem a betegséget is súlyosbítja, és mivel a kérdést nem oldja meg, ezért folyamatos reklamációkhoz vezet. Akkor jár el helyesen a kártevőirtó szakember, ha közli hogy problémájával elsősorban szakorvost, bőrgyógyászt kell felkeresni.

Képzelődés (téveszme)
A jelenség kialakulása mögött tényleges környezeti ingerek vannak, amelyeket a beteg helytelenül értelmez, és azokat gyakran valamilyen ízeltlábúnak tulajdonítja, amelyek megcsípi, esetleg „megfertőzi” nem-csak önmagát, hanem családtagjait vagy munkatársait is, társasházak esetében szomszédjait. A jelenség azonban minden külső inger nélkül is felléphet, rémkép formájában rögzülhet, végső esetben téveszmék kialakulásához vezethet. Leggyakoribb tünete a hangyamászás vagy szúrások érzete, viszketés és az ezt követő bőrgyulladás. Az érzékcsalódás gyakran halmozottan, a családra vagy munkatársakra vonatkozóan is előfordulhat. Amennyiben a tüneteket különféle környezeti hatások (például. unalmas vagy monoton munka, túlzott munkahelyi elvárások, határidők stb.) váltják ki, a téveszme megszüntetése, illetve a tünetek csökkentése komplex (munka vagy foglalkozás-egészségüggyel is foglalkozó orvos bevonását igénylő) feladat, amely ennek ellenére is igen gyakran marad megoldatlan.

Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy a betegeket bőrgyógyász vagy pszichiáter kezelje.

A bőrgyógyászok azzal érvelnek, hogy mindhárom jelenség (a szorongás, a hallucináció és a téveszme) kezelésében a pszichiáterek jobban képzettek. A betegek azonban – természetükből adódóan – az elmeorvosi szakrendeléseket messze elkerülik, és inkább nem kezeltetik magukat. Ezért kedvezőbb, ha a bőrgyógyász kér a pszichiátertől szakvéleményt és a kezelést annak figyelembe vételével folytatja.

2013. július 11., csütörtök

Csótányokról.

Először a csótányok általános biológiai sajátosságait, és a Magyarországon előforduló három csótányfaj jellegzetességeit ismertetjük, majd előfordulási helyeiket, terjedésüket, felismerésük módjait és ártalmukat, végezetül pedig az ellenük történő védekezés (irtásuk és megelőzésük) lehetőségeit foglaljuk össze.

Biológiai sajátosságuk, hogy erősen lapított testűk miatt bármely szűk hézagba, repedésbe képesek behúzódni. A lábfejeiken levő tapadólebenyek segítségével a függőleges üvegfalon is képesek felmászni. A párzást követően petéiket petetokba zárva rakják le, amelynek alakja és az abban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően változik. A petékből kikelő, a kifejlett rovarhoz hasonlító 3-4 mm nagyságú lárvák többszöri vedlés után érik el végleges méretüket. Mindenevők, a növényi és állati eredetű élelmiszert egyaránt elfogyasztják, de ezek hiányában egyéb anyagokkal (pl. textíliával, papírral stb.) is képesek táplálkozni. A táplálékot messziről is felkeresik és aktivitási idejük alatt jobbára a reggeli és az esti órákban állandóan táplálék után kutatnak. A kemény táplálékot hányadékukkal oldják fel. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak. Folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak. Melegigényesek, a 25-30C hőmérsékletű helyeket kedvelik. Kitűnően másznak, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

Magyarországon három fajuk fordul elő.

A 10-15 mm nagyságú, világos sárgásbarna német csótány (muszkabogár, muszkacsótány, ruszli, ruszni) a legjobban alkalmazkodó és a különböző életfeltételeket leginkább elviselő faj. A nőstény élete során 4-8 petetokot képez, amelyekben 37-44 pete helyezkedik el. A kb. 5 mm hosszúságú petetokot fartoldaIékával szorosan fogva egészen a lárvák kikeléséig magával hurcolja. Teljes fejlődési ideje a hőmérséklettől és a tápláléktól függően 30-60 napig tart. Szaporodási üteme a legnagyobb. Élettartama átlag 100 nap. Hazánkban évente 3-4 nemzedéke lehet. A 25-30 oC hőmérsékletű helyeket kedveli. Bárhol, a helyiség magasabb pontjain is megtelepedhet, de jelentős mérvű elszaporodása esetén a világosban is meghúzódik.

A 20-27 mm nagyságú, feketésbarna színű konyhai csótány (konyhai sváb, svábbogár, nagy fekete csótány) petetokjában 16-18 pete található. A nőstény a petetokot 1-2 napig hordja, majd elhullajtja. Élettartama 0,5-2 év. A német csótányhoz viszonyítva teljes fejlődési ideje hosszabb, ezért annál lassabban szaporodik és folyadékigénye is nagyobb. Hazánkban évente csak 1 nemzedéke van. A 20-29 oC hőmérsékletű helyeket szereti. Többnyire a padlószint közelében tartózkodik, de életfeltételét a csatornában, lefolyókban is megtalálja. A szénhidrátdús táplálékot jobban kedveli.

A 35-40 mm nagyságú, vöröses-barna színű amerikai csótány neve nincs összefüggésben származási helyével, ugyanis Közép-Afrikából ered, ahonnan igen jó alkalmazkodóképessége miatt valamennyi földrészre átterjedt. Az igen sötét színű petetokban 16-28 pete található. A nőstény a petetokot általában 1 napig hordja, majd biztonságos helyen elhullatja. Fejlődési ideje a három faj közül a leghosszabb, 150-450 nap. Élettartama 1 év. Igen melegigényes, a 28 oC hőmérsékletű, nedves helyeket kedveli. Az egyetlen faj, amely szárnyait repülésre használja. A helyiségekben inkább a padlószinthez közel helyezkedik el, esetleg a lefolyókban, csatornákban tartózkodik.

Előfordulásukhoz a táv- és központi fűtés által biztosított állandó meleg optimális feltételeket teremt, így különösen kedvező számukra az élelmiszeripari és kereskedelmi egységek, a kórházak, valamint a paneles technológiával épült lakótelepek lakásai. A csótányok tehát, amennyiben optimális életfeltételeket találnak, bárhol megjelenhetnek és elszaporodhatnak. Lakásokban elsősorban a vizes blokkokban fordul elő, az előszobában csak elvétve, a szobákban pedig szinte sohasem. A lakóházakban a szemétledobó környékén, illetve (a szemétvödör kihelyezése miatt) a fertőzött lakás előtti helyeken fedezhető fel, a pincékben pedig különösen ott fordul elő, ahol hőközpont is van.

Terjedésük döntően passzív úton történik. A csótányokat vagy petetokjukat a fertőzött kereskedelmi egységekből (leggyakrabban az élelmiszerrel, illetve azok csomagolóanyagával) hurcoljuk be lakásunkba. A paneles technológiájú lakóházakban a csótányok függőleges irányban az épületen belül a csővezetékek mentén, a szerelőszintek között húzódó ún. strangokon keresztül aktívan terjednek.

Felderítésük nem könnyű, mivel a csótány nem vérszívó, nem csíp, sőt rejtett életmódja miatt jelenléte nehezebben észlelhető. A lakásunkban többnyire csak akkor szerzünk tudomást, ha éjszaka a vizes helyiségekben (pl.: konyhában, fürdőszobában, WC-ben) felkapcsoljuk a villanyt, illetve rejtekhelyükön megzavarjuk a csótányokat. Jelenlétükre tetemük, esetleg egy-egy példány napközbeni feltűnéséből is következtethetünk. Sötét pincébe és a csatornába bevilágítva azonban a nap bármely szakában fellelhetők.

Ártalmuk részben fertőző betegségek terjesztésében nyilvánulhat meg, részben pedig lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő, de undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést is kelthetnek.

Fertőző betegség terjesztő szerepük abból ered, hogy a csótányok, életmódjukból adódóan, rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szeméttárolóban stb.) tartózkodnak, ahol az ott levő fertőző anyagokkal táplálkoznak, de az ember közvetlen környezetében található élelmiszereket is rendszeres látogatják, és szívesen fogyasztják. Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében működhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentős számban fordulhatnak elő (pl. kórházakban, vagy otthon ápolt fertőző beteg környezetében). A lakásokban a csótányok fertőző betegségterjesztő szerepük gyakorlatilag elhanyagolható.

Allergizáló tulajdonságuk, a csótányok közvetlen érintkezésekor jelentkező bőrizgató hatás régóta ismert, újabban pedig egyre inkább előtérbe kerül. Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány váladéka és ürüléke, illetve kültakarójának fehérjetartalma, valamint az azon levő illat- és bűzmirigyek váladékai testidegen anyagnak (allergénnek) tekinthetők. A csótány-specifikus allergia vizsgálati tesztekre érzékeny személyek száma egyre emelkedik. A lakásokban található házi porral végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a por jelentős mérvű, különösen a német csótányoktól származó allergént (elsősorban ürüléket és kutikula-sejteket) tartalmaz. A legtöbb ember szinte tudomást sem vesz a lakásában vele együtt élő csótányok jelenlétéről. Bizonyos érzékeny egyéneknél viszont a házi porral történő érintkezés, vagy annak belégzése változatos bőrtüneteket (bőrpírt, viszketést, esetleg csalánkiütést), egyes esetekben ún. szénanáthát idézhet elő. Később esetleg száraz, majd erőltetett köhögés jelentkezhet, illetve légúti tünetek alakulhatnak ki. A szervezet megváltozott, a szokásostól eltérő reakcióképességének, a túlérzékenységnek, az allergiának a kialakulásáért környezeti tényezők és az örökletes hajlam együttesen felelős. A csótányok jelenlétére kialakuló allergia veszélye elsősorban a 30 éven felüli nőknél fenyeget, különösen azon személyeknél, akik egyéb allergénekre egyébként is érzékenyek.

Egyéb ártalmuk abból adódik, hogy az élelmiszereket nemcsak elfogyasztják és táplálkozásuk közben szennyezik, hanem jelentős mérvű elszaporodásuk következtében azokat fogyasztásra teljesen alkalmatlanná tehetik. A lakásban megtelepedő rovarok észrevételük esetén undort válthatnak ki.

Irtásukra, a lakosság igen jó eredménnyel (rendszerint rovarirtó, illetve csótány- és hangyairtó megjelölésű) permetet, felületkezelő aeroszol palackot, porozószert, alkalmazhat, illetve csótányirtó csalétket, vagy csótánycsapdát helyezhet ki.
A permetek (BIO-KILL, BIOTOLL, CHEMOTOX MIKRO-TECH, DETIA, FARACID, GETT, INSECTICIDE, NEXA LOTTE, PROTECT-B) műanyag palackra helyezett a szórásképnek megfelelően állítható szórópisztollyal, mechanikus porlasztással alkalmazhatók.
Az aeroszolok (AROXOL, BAYGON, CHEMOTOX EXTRA, CHEMOTOX PUFF, DETMOL-FLEX, JOHNSON RAID, KAMPEC, PIF-PAF-B, PROTECT-B, RAID, UNICRON EXTRA, VAPE TECNO) fémpalackra szerelt szórófejen keresztül hajtógázzal juttathatók a kezelendő felületre
A permetben és az aeroszol palackban levő irtószert célzottan a kezelendő felülettől 10-30 cm távolságban tartva a csótányok búvó-, közlekedő- és tartózkodási helyeire kell kipermetezni. A lakások vizesblokkjaiban a rések, repedések, falszögletek kezelése mellett a berendezési tárgyak (pl. mosdó, WC-kagyló és -tartály, gáztűzhely, hűtőszekrény stb.) mögötti és alatti területek, a konyha-, illetve élelmiszertároló szekrények hátoldala és belső felülete, a szemétgyűjtőhelyek, a csővezetékek, esetleg az ajtó- és ablaktokok kezelése szükséges. Hatástartósságuk: 2-4 hét.
A porozószer (BAYGON, DETIA, DOMOTOX EXTRA, NEO-PERMIN BIOTOLL, PIRETRIN EXTRA, PROTECT-B, VAPE) vékony rétegben, célzottan a rovarok búvóhelyeire és vonulási útjaira szórható ki. Mivel a por nem esztétikus ezért igen hamar feltakarítják.
A csótányirtó csalétek (BAYGON, DETIA, GOLIATH, NEXA LOTTE, PROTECT-B, VAPE TECNO) tartalmú műanyag dobozokat csótányok búvóhelyeinek közelébe, illetve vonulási, közlekedési útjaira helyezzük ki. Óvjuk a nedvességtől, ezért takarításkor vegyük fel, majd tegyük vissza. Több hétig hatásos.
A (vonzó hatású anyagot és ragasztót tartalmazó) csótánycsapda (BIOSTOP, BLATSTOP KAPO, NEXA LOTTE) a kismérvű csótányfertőzöttség megszüntetésére alkalmas.

Megelőzésre a folyamatosan kihelyezett és rendszeres időközönként cserélt csótánycsapda, vagy az irtásukra javasolt szerformák (permet, aeroszol palack, porozószer, csalétek) használata alkalmas, amelyek a lakásokba behurcolt, vagy bevándorolt példányokat még elszaporodásuk előtt összefogják, illetve elpusztítják.

Forrás: OEK





2013. június 30., vasárnap

Asztma és allergia.

„Az asztma a legelterjedtebb városi betegség, amely jelentős terhet ró mind az abban szenvedők életminőségére, mind pedig a közegészségügyi költségvetésre. Az asztma világszerte tapasztalható elterjedése az elmúlt 50 évben számos országban aránytalanul a városi közösségeket érintette leginkább.
Nyilvánvaló, hogy az asztma összefüggésben áll a csótányok, egerek és poratkák elterjedésével. Ezek a kártevők általánosan elterjedtek a városi környezetben, és jelentős szerepet játszanak a városi asztma kórfejlődésében.
Ezeknek a kártevőknek az eltávolítása logikus taktikának tekinthető a betegség megelőzése és a tünetek csökkentése céljából, hatékonyságát azonban javítani kell. A tanulmányok óvatosságra intenek az a célba érés könnyedségét illetően, ha az allergének hosszú távú, klinikailag is releváns csökkenését tűzzük ki magunk elé. Mindenesetre általánosan meghatározott beavatkozásokkal – amelyeket az egyedi allergiás esetekhez, a tartós, integrált kártevő-mentesítés hatékony módszereinek
oktatásához igazítanak – hatékonyan lehet a városi közösségek asztma terhelését csökkenteni.”

Részlet, A városi kártevők közegészségügyi jelentősége című könyvből (teljes kiadvány blogunkról letölthető itt), WHO Európai Regionális Hivatala.